Feltöltés időpontja: 2010. május 28. 09:32 | Magyar Hírlap

Miután a Szépművészeti Múzeum nagy vitát kiváltó bővítésének – a főlépcsőbe egy bevágást helyező – tervét érő kritikák az idén februárban–márciusban felerősödtek, az intézmény visszavonulót fújt: áttervezésre kérték az építészt (lapunk április 12-én és 15-én cikksorozatban foglalkozott a témával). Tegnap végre bemutatták az új, átdolgozott koncepciót: a főlépcsőhöz nem nyúlnak, csak a műemléki helyreállítás erejéig.

Baán László főigazgató mellett a bővítés Ybl-díjas építésze, Karácsony Tamás, illetve a tervek opponense, Skardelli György is jelen volt a bemutatón. Baán elmondta: elfogadva a bírálatokat, arra a konszenzusra jutottak, hogy a leghevesebb tiltakozást kiváltó bevágást elhagyják, így az eredetileg elképzelt három helyett csak két új bejárat lesz. Egy a Városliget felől, mélyudvarban kialakítva, a másik pedig a Dózsa György út sarkán, egy kockaépületben. Hozzátette, hogy konszenzus volt 2009 végéig a bővítéssel kapcsolatban, tehát furcsa, hogy a tervek nyilvánosságra kerülése után másfél évvel jelentek csak meg a kritikák. Hadd emlékeztessünk arra, hogy itt van egy kis csúsztatás, hiszen már 2008 áprilisában, a tervek tervtanácsi bemutatásakor kiderült: a grémium nem javasolja a lépcsőbe tervezett bevágást. Mégis így kapott építési engedélyt, ami ritka eset ilyen fontos közberuházások esetén. Továbbá a tervpályázat meghívásos volt, nem pedig nyílt, így az építészszakma is elégedetlenkedett. Konszenzusról tehát nehezen beszélhetünk.

A tervtanács tagja, Skardelli György megjegyezte, hogy az átdolgozás során magas színvonalú, megvalósításra érdemes elgondolás született. A tervek opponenseként már korábban sem javasolta a lépcsőbevágást, mert véleménye szerint – amelyet „barátként és kollégaként is” mondott Karácsony Tamásnak – nem lényegi eleme a koncepciónak.

További érve, tette hozzá, hogy az Andrássy út–Hősök tere rendszere olyan erős városépítészeti alkotás, amely máig érvényes: ezért kellene meghagyni nagyjából az eredeti állapotában. A bővítés szükségessége mellett szól, hogy az egyre növekvő látogatószámot a régi épület fogadócsarnoka nem képes kiszolgálni, az egy-egy nagyszabású kiállításra érkező tömegek méltó fogadásához új terek kellenek. Elmondta még, hogy gyönyörű megoldás a sok felül világító, mert így az új, modern, föld alatti terekből jól látható a régi épület egy-egy részlete, ilyen módon kapcsolva össze a régit az újjal. Karácsony Tamás hangsúlyozta, hogy a tervek szellemi gazdája nemcsak ő, hanem a munkatársai – Selényi György és Sebők Ildikó – is, és örül a kialakult vitának: a párbeszéd jó, és mindenkit továbbgondolásra késztet. Ezért döntöttek most úgy, hogy ismét üvegből képzelik el a Dózsa György út sarkára kerülő kockaépületet, mert belátták, hogy az áttetsző, tükröződő kubus megnyugtatóbb az emberek számára. A kocka kétfelé bontásával pedig az egésznek a méretét sikerült csökkenteni, így kisebb tömeg áll majd a múzeum régi épülete mellett. Kérdésekre válaszolva elmondta: bár a középső, a lépcsőbe tervezett bevágás nincs többé, a terv kiérleltsége miatt nem volt óriási munka a beltér áttervezése, csupán kisebb módosítások kellettek ahhoz, hogy az üvegkocka válhasson az elsődleges bejárattá.

---

Megegyezhetnének

Atipikus magyar megoldás: úgy tűnik, mindenki számára elfogadható, új tervek születtek a Szépművészeti Múzeum átalakítása kapcsán, így az átépítés is megvalósulhat, és a régi épület egysége is megmarad. A tér arculatát féltők megnyugodhatnak: nem vágnak bele a főlépcsőbe – és a modern megoldások hívei, a huszonegyedik századi bővítést szükségesnek tartók is megelégedhetnek: ha a merészebb terv, a főlépcső megbontása nem is, de a Dózsa György úti üvegkocka megvalósul, jelezve, hogy valami mégis történik a városban, amelyet az antimodernisták legszívesebben 19. századira hangolnának vissza, míg a másik fél mindenáron elhelyezné a 21. századi jeleket a tereken, függetlenül attól, hogy odavalók-e vagy sem.

Az, hogy az új bejárat épülete, a Dózsa György út felőli új építésű „kocka” nem kőburkolatos, hanem üveg lesz, újabb engedmény: ez a megoldás biztosítja a tökéletes átlátást, így az a szó sem érheti a ház elejét, hogy megakasztja a tekintetet, amely a térről kívánná felmérni a Lendvay utca sarkán lévő eklektikus épületmaradékot vagy a Dózsa György út különös szépségét.

Úgy véljük – Magyarországon szokatlan módon – végre konszenzus születhet a városvédők és a városújítók között, bár a terveket ellenzők álláspontját az új verzióról lapzártakor még nem ismerjük.

Mégis reménykedünk, hogy legalább annyi engedményt, mint amennyit a közfelháborodás és a társadalmi konszenzus híján az építész Karácsony Tamás és a múzeum vezetése tett, ők is tesznek, és legalább az üvegkubust elfogadják mint modern és szokatlan, de minőségi építészeti megoldást kínáló térelemet. Ha így lenne, kicsiben sikerülne történelmet írni egy olyan országban, ahol mindenki a legvégsőkig kitart amellett, hogy csakis és egyedül neki lehet igaza… (OZ)