
Egy Nemes Nagy Ágnes-versidézet adja meg az alaphangulatot, s hozzá egy fekete-fehér kép Bodor Ferenc hagyatékából: egy presszó jellegzetes pillanata. Aztán következnek a képes-szöveges ismertetők, amelyek végigvezetnek bennünket a tárlaton, miközben a kézművesség és iparművészet különleges darabjaival találkozhatunk a vitrinek mögött. Hogy melyik tárgy kit bűvöl el szépségével – kit a kályha méretű, díszes rézbetétes kávéadagolók, kit az art deco kávéskanna, az amerikai urnakávéfőző vagy éppen Leidenfrost Ármin kereskedő szabadalmazott eszköze a kávé és a pótkávé együttes kezelésére –, ez megjósolhatatlan. Mert akit a műszaki dolgok kevésbé vonzanak, az elolvashatja, miért nem támadják a kávécserjét a rovarkártevők, s hogy honnan ered a biggin kanna elnevezése, akit pedig a fémesen csillámló kortárs találmányok érdekelnek, az Nespresso, Lavazza vagy Lamborghini kávéfőzőkkel ismerkedhet. Az élettelen szépségek mellett egy valódi kis kávécserje is képviselteti magát, a színes és fekete-fehér plakátok, fotónyomatok közé beiktatott történetek pedig elgondolkoztatnak bennünket. Emellett keleti sarok, szőnyegekkel, hangulatos edénykékkel, majd az 1960-as évek presszóinak dobogón trónoló alapdarabjai, továbbá ezüst, ón és egyéb időtálló konyhai eszközök sokasága kapott helyet a tárlaton.
A fekete leves – A kávéfőzés története
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Megtekinthető 2010. október 24-ig
