Feltöltés időpontja: 2010. május 27. 12:34 | Magyar Hírlap

Mednyánszkytól Barcsayig címmel nyitotta meg Keresztes László festményekből és kisplasztikákból álló magángyűjteményét a Budapesti Történeti Múzeum. A monografikus kiállítások rendezésével a BTM felzárkózott a galériák mellé az utóbbi időben: a magángyűjtemények, amelyek kialakítása is valódi művészet, egészen különleges élményt kínálnak a látogatóknak.

Rippl-Rónai József szerint a gyűjtők „kitapétázzák” a festményekkel a falakat. A magángyűjteményeket bemutató tárlatokon a képek valóban sűrűn vannak egymás mellett elhelyezve, olyan hangulatot keltve, mintha egy kulcslyukon próbálnánk meg belesni a műgyűjtő életébe. Talán ebben – is – áll a monografikus kiállítások varázsa: a látogatónak az az érzése, hogy a gyűjtő szobáját egy az egyben áthelyezték a múzeumba, és így egy kicsit közelebb kerülhetünk egy művészetpártoló emberhez.

Különösen igaz ez a Keresztes-gyűjteményre, hiszen míg az átlagos gyűjtők meghatározott koncepció szerint szerzik be az alkotásokat, Keresztes László büszke arra, hogy ő mindig kizárólag azokat a képeket vette meg, amelyek tetszettek neki.

A tárlat valóban meglehetősen spontán, ezért láthatunk olyan alkotásokat is, amelyeket egészen oda nem illőnek tekintünk. Ilyen pél­dául Czigány Dezső Virágcsendélete, amely egészen más irányzatot jelenít meg, mint Barcsay Jenőtől a Festőállvány vagy Czóbel Béla szénaboglyás kompozíciója.

Keresztes László gyűjteményének gerincét kétségkívül a dekoratív avantgárd adja. Kiállításán csaknem százötven festmény kapott helyet a Barbizoni-iskola végétől a hatvanas, hetvenes évek kortárs klassziku­sain át az avantgárdig. A tárlat alapvetően emberközpontú, főszereplője a figurális ábrázolás. A portrékon kívül csekély számban találhatók még absztrakt formákat ábrázoló festmények, illetve néhány tájkép és csendélet is. Külön érdemes megemlíteni Czóbel Béla három portréját, amelyet magáról a gyűjtemény atyjáról alkotott.

Bár a kiállításon a modern magyar művészet ölt alakot, mégis találhatunk itt legalább annyi közérthető, egyszerű képet, mint elvontabb művet. Kádár Béla mindkét vonalon képviselteti magát: néhány portréja és a Hazafelé 1910 körül című festmények az előbbi, míg a kiállítás vezető képe, a Nő kutyával már inkább az utóbbi irányhoz tartozik.

Bizonyos és mindenképpen a tárlat javára írható, hogy bárki is nézi meg, nem érheti csalódás: a hagyományosabb, klasszikusabb témákat kedvelők Mednyánszky, Nagy István, Czigány, Rudnay, Fényes és Kmetty képeiben gyönyörködhetnek, a modern irányzatokért rajongók pedig kedvükre válogathatnak mások mellett Czóbel, Scheiber vagy Kádár alkotásai közül.

A kiállítás éppúgy tekinthető komoly művészeti utazásnak, mint kellemes délutáni kikapcsolódásnak.

Mednyánszkytól Barcsayig – Modern magyar művészet a Keresztes-gyűjteményben
Budapesti Történeti Múzeum
Megtekinthető június 13-ig