Feltöltés időpontja: 2010. január 28. 11:49 | Magyar Hírlap

Festői szépségű, az 1920-as, 1930-as években erdőhátsági, kalotaszegi, hátszegi, bánsági falvakban, avasi és bukovinai településeken készült fotókból nyílt kiállítás a Hagyományok Házában. Dennis Galloway walesi származású festőművész 1926-tól 1950-ig élt Erdélyben – beszédes felvételei a falvak hagyományos világát mutatják be, értékük elsősorban esztétikai minőségük.

A kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum birtokában lévő Galloway-hagyatékot 647 üvegnegatív és 27 színes autokróm lemez képezi – egyedülállóságát az adja, hogy nagyszabású magyar néprajzi gyűjtés Erdélyben ebben az időszakban nem volt. William Albert Dennis Galloway több mint húsz évig élt Erdélyben – egyes falvakban igen hosszú időt töltött, igyekezett minél mélyebben elmerülni a közösségek mindennapjaiban, hogy hiteles és mindenekelőtt esztétikus felvételeket készíthessen. A Hagyományok Házában kiállított fotók mindegyike arról tanúskodik, hogy Galloway az aprólékos információrögzítés mellett nagy hangsúlyt fektetett a művész és a közösség közötti kapcsolattartásra – erről beszélnek a kalotaszegi avatókaláka zenés-táncos világának reprezentálói, az énekes-táncos gyermekjátékot és lakodalmi mulatozást bemutató felvételek is. Magasan feltornyozott, termőágakkal díszített kosarakkal a fejükön lépnek az asszonyok a sztánai nászmenetben a vőfélyek után, majd Sztánáról Kispetribe érkezünk egy másik esküvőre, ahol a szabadtéri nyílt tűzhely drótozott cserépfazekaiban fő az ünnepi étel. Egy másik fotón a lányságot jelképező pártától már megvált új asszonyt látjuk gazdagon díszített öltözékében, majd magyarvistai lakodalomba nyerünk betekintést. Kalota vidékére, Marótlakára érkezve, az 1929–30-ban készült felvételeken nagyünnepi viseletben, óriási fejdísszel látunk fiatal lányokat, majd a Beszterce vidéki szászok mindennapjaiból kapunk egy szeletet. Galloway csoportokra osztotta felvételeit: az egyikbe az adott település tevékenységeinek, szokásainak, ünnepeinek hiteles ábrázolóit sorolta, míg a másikban az esztétikai érték került a fókuszba. A mesélő képeket elnézve azonban egyértelmű válik – a kompozí­ciók erősségének s az arányok pontos felismerésének eredményeképp egytől egyig esztétikai remekekről beszélhetünk. Zene, tánc, szokás – Egy angol fotográfus szemével Archív felvételek az Erdélyi Néprajzi Múzeum Galloway-gyűjteményéből Hagyományok Háza Megtekinthető: 2010. december 1-jéig Ménes Márta