Miután már   kicsusszan belőlünk a föld és fékezhetetlenül tör ránk a Nagy Átváltoztató, nem tudunk felkelni többé, sem felülni, nemhogy suhanni, mint valaha szerelmünk virágzó tekintete előtt, tudatunk lázasan küzd, majd elszunyókál. Miután már    kiszorul belőlünk a víz ajkaink összeragadnak, örökké szomjazó sebes sivatag a szánk, meg-megrándulunk, száraz ágacska ujjakkal menekülő álmaink után […]