Ki érti meg múltunk traumáit, a gyászolatlan veszteségekké, feladott álmokká sűrűsödő hétköznapjaink rutinját? Szemünk halványuló csillogását, lendületünk, mely lassanként apad? A vágyott szavakat, melyeket másoknak mondtak, s a hátunk mögött másnak tett vallomásokat? Instant világban lecserélhetők lettünk. Szerelmet képzeltünk, naivan, éveken át, s csak használtak minket. Hittük, vállunk családot tart – s lépcsőfok lett csupán. […]