Logó
 / / TÓTH ÁRPÁDHOZ

Haász Irén

TÓTH ÁRPÁDHOZ

Rovat: | Feltöltve: 2022. március 08.

Előtte már hamvassá vált az út,
s árnyakkal zuhant teste át a parkon,
hogy rásimítson babérkoszorút,
holt, nagy költők díszét a túlsó parton,
hol idő sodrán remegő fényként
parázslik, lobban lírája szépsége;
s ő szelíden lebegő szellemlényként,
csipkelődő humorával nézze…

Szépség, szelídség csendes áhítata
burkolta gyolcsba féltőn szavait,
s gondolatait, melyek mint kisbaba
ámulják egyre rímsugarait.
S álmodozva, napkeltéktől igézve,
mely szikrákat szór szét a Körúton,
s csókot lop dolgos munkáslány kezére;

lelkemben őt már oly közel tudom,

mint ég csillagai sosem lesznek,
mert közöttünk, s köztük túl mély az űr;
de lélektől lélekig hidat vertek
már versei; s szívemben remény gyűl,
apró cseppekben, mint a gyöngyszemek,
hogy másoknak is e hídon visz útjuk;
s hogy e költői, közös őrhelyen
talán egymást is elfogadni tudjuk…

Címke: |

Lépjen velünk kapcsolatba!

Küldje el kéziratát! Minél több kapcsolatot szeretnénk, és kölcsönös együttműködés kialakítását tervezzük mindenkivel, akivel lehet és érdemes...

    Adatait harmadik félnek nem adjuk ki és az adatvédelmi elveink szerint tároljuk.
    2022 - Magyar Újságírók Közössége, Minden jog fenntartva | Tárhelyszolgáltató: Euro Bioinvest Kft.
    linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram