Logó
 / / LAUDÁCIÓ

LAUDÁCIÓ

Rovat: | Feltöltve: 2022. március 28.

                                        SOMOGYI GYŐZŐ KITÜNTETÉSÉHEZ,

                            A PETŐFI SÁNDOR SAJTÓSZABADSÁG-DÍJHOZ

A Magyar Újságírók Közössége minden évben kitüntetéssel ismeri el a kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkásságát. Az idén az egyik  Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat Somogyi Győző képzőművésznek adományozta. A márciusban tartott ünnepségen Mártonfi Benke Márta méltatta a  művész nem mindennapi tevékenységét.

                                           SOMOGYI GYŐZŐ

a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-és Munkácsy-díjas magyar grafikus, festő, kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Budapesten született 1942-ben. Négy éves kora óta rajzol. A budapesti képzőművészeti gimnáziumban tanult, majd háromszor felvételizett a képzőművészeti főiskolára, sikertelenül. Közben a Kossuth Nyomdában dolgozott, itt tanulta meg a sokszorosító grafikai eljárásokat. Szilágyi Ernő filozófus hatására érdeklődése a vallás, a zene, a filozófia felé fordult, és 1962–ben jelentkezett a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémiára. 1967-ben szentelték pappá, egy év múlva  doktorált egyháztörténetből. 1968–tól munkáspapként tevékenykedett, majd a Tömő utcai kápolnában segédlelkészi beosztásban szolgált, a lelkészi szolgálat mellett különböző fizikai munkát is vállalt, valamint folytatta a rajzolást. Markó György nevű nyomdásztól megtanulta a szitanyomást, és kialakította saját grafikai stílusát. A hetvenes évek közepén rendezett első nyilvános kiállításai meghozták a szakmai elismerést számára. Felvették a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületbe, a Művészeti Alap és a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagjai közé. Grafikáit irodalmi, művészeti lapok közölték. 1977-ben elnyerte az Országos Grafikai Biennálé Nagydíját. 1975-ben kilépett az egyházi rendből és szabadfoglalkozású képzőművész lett. Nyugat-európai, autóstoppos utazásai során eljutott Ausztria, Svájc, Németország, Olaszország, Franciaország múzeumaiba, ahol élményeket gyűjtött és örökített meg. Utazásainak másik fontos célpontja Erdély és a magyar vidék volt, ezek hatása máig érezhető alkotásain. 1971-ben utolsó munkahelyén megismerkedett és barátságot kötött Erdély Miklóssal, mely kapcsolat Erdély haláláig fennmaradt. Közelről megismerte a kialakuló magyar neoavantgárd törekvéseit és szereplőit. Az utazások és ezek a tapasztalatok megerősítették abban a hitében, hogy az ő útja a művészetben az új törekvésekkel szemben a tradíció irányába vezet. Bráda Tibortól és Gajzágó Sándortól megtanulta a tojástempera technikát, majd 1980-tól egy görögországi utazás hatására festeni kezdett. 1973 óta évente 6-8 önálló kiállítást rendez szerte az országban, kis falusi kultúrházaktól nagy kiállítótermekig. 1985 óta Salföldön gazdálkodó, A Káli-medence Környezetvédő Társaság tagja.

Tavaly ősszel Sümegen, a Capári Róberték által szervezett alkotótáborban vettem részt. Akkor találkoztam személyesen Somogyi Győzővel. A táborban töltött időszakot riportban örökítettem meg, melyből íme az a részlet, ami a salföldi találkozót örökíti meg.

“Az alkotótábor legizgalmasabb programjának bizonyul a salföldi kirándulás. Már az út is élmény, a Káli-medence dimbes-dombos, napsütötte tája festői látvány. Az egyik, itt megbúvó falu Salföld, ahol a híres festőművész, Somogyi Győző él. Őt látogatjuk meg. A Kossuth-díjas művész egyik alapítója a sümegi alkotótábornak. 1975-ben megvásárolt egy romos parasztházat a Balaton-felvidéki Salföld faluban. Három éven át helyi gyerekeknek rajzszakkört, művésztelepet és egy kis művészeti fesztivált szervezett, majd a nyolcvanas években ide költözött feleségével, Korényi Dalma szobrászművésszel. Élet- és művészet felfogásának alapja a hagyományok kutatása, megőrzése, ápolása. Somogyi Győző esetében ezek nem csak megfogalmazott elvek, üresen csengő szavak, hanem megélt valóság. Saját kezűleg újította fel romos parasztházukat, építette fel műtermét és alakította ki teljes birodalmát. Ott tartózkodásunk során elmondta, hogy a műterem falának köveit maga hordta a telekre, az első lépéstől az utolsóig ő dolgozott műhelye megvalósításán. Letelepedésük után gazdálkodtak, lovakat, juhokat, szamarakat tenyésztettek. Eközben alkotott. Történelmi érdeklődése a magyar hadviselet felé fordította, kutatásai során színes rekonstrukciós rajzok százait készítette, ami egy idő után arra ösztönözte, hogy valóságosan is felelevenítsék a katonai hagyományokat. A környéken sorra alakultak meg a huszáregyesületek: Somogyi Győző háza huszármúzeum, lovas oktatóközpont, huszárcsapatok találkozóhelye lett. Maga is huszár őrmesterként szolgál. A kilencvenes évek elején megalakította a Balaton-felvidéki Radetzky Huszár Egyesületet. Többek között ő kezdeményezte és segítette Capári Róberték huszárcsapatának létrejöttét, működését.

Lakókörnyezetére is nagy hatást gyakorolt. A jelenléte sokakat csalt a Káli-medencébe. Többségében értelmiségi, a vidék nyugalmára vágyó emberek vásárolták meg az ingatlanokat. A betelepülő, városból kiköltöző új honfoglalóknak köszönhetően a falu romos házai a múlt építészeti stílusát megőrizve megújultak.

Látogatásunk során kiderül, hogy Somogyi Győzőnek a környezetvédelem is szívügye. Egyik alapítója a Káli-medence Környezetvédelmi Társaságnak, melynek Káli Híradó nevű újságját maga szerkeszti, írja és rajzolja. Megcsodáljuk ezt a különleges sajtóterméket. Nagyon messze áll a számítógépes technikától. Szerkesztője ugyanis kézzel írja meg a cikkeket, és gyöngybetűs tudósítások, kommentek, tájékoztató szövegek, rajzos illusztrációk töltik meg az oldalakat, melyeket később sokszorosítanak.A művész elmondta, hogy kétszáz előfizető is hozzájárul a lap életben tartásához.

Capári Róberték huszáregyesületének naplóját szintén Somogyi Győző vezeti. Kézírással számol be az eseményekről, és a fotók mellett saját rajzaival is dokumentálja a történteket. Talán a művész hétéves lelkipásztori működéséből ered az elhivatottság, az erős hit és áldozatkészség, mely képessé teszi ennyi feladat elvégzésére. Műterme láttán megrendül az ember. A kis tetőről megvilágított szoba állandó, folyamatos munkáról árulkodik. A falon lévő tojástemperával készült képek a művész utánozhatatlan, egyéni stílusán túl megmutatják azt az alkotói módszert, mely egyszerre alapul pontos tudáson és mély átélésen, példaszerű igényességgel párosulva. A festmények témája azonos a művész életével. Azt ábrázolja, ami foglalkoztatja, ami körülveszi. Képein megjelennek a magyar történelem hősei, történelmünk drámai eseményei, az Árpád-ház szentjei, királyok, vértanúk. De a misszióhoz tartozik a család, a balatoni táj, a salföldi környezet megörökítése. Somogyi Győző világa kívül és belül is hiteles.”

2014-ben életmű-kiállítást rendeztek a Vigadóban. Több mint hatszáz alkotását mutatták be. Tóth Norbert, a kiállítás kurátora így fogalmazott:

Somogyi Győző szerzetesi alázattal és szorgalommal végzi alkotó munkáját immár fél évszázada, minden egyes festménye, grafikája egy-egy imádság. Műveivel létrehozza azt a csodát, melynek lehetőségét ugyan minden ember magában hordozza, de csak keveseknek adatik meg, hogy megteremtse a kapcsolatot föld és ég, a természet és a Teremtő között. Hogy megszülessen a szakrális alkotás, mely öröktől fogva a világ rendező elvét hordozza, teremteni képes, az életet serkenti, őrzi és képes létrehozni a kultúrát. Felmutatja művészetét, a szelíd választ a kor kérdéseire, a közösség, a család összetartozását, a globálisan feloldódó, elkülönülő egyénnel szemben, a hagyomány tiszteletét az állandó változtatni akarás kényszere ellen, a lokális értéket, a munka, a megtakarítás valóságát, a globális spekuláció és virtuális hitel helyett, rendezett viszonyát a Teremtőhöz. […] Ez a jámbor művész, miközben művészetével imádkozik, ha kell, mint az egykori szegény legény, felül a lovára és egyedül megy szembe a „vármegyével", a globális háttérhatalommal a falujáért, a vidékéért, a hazájáért, a nemzetéért, az igazságért.
  Somogyi Győző élete és művészete annak üzenetét hozza, hogy szabadok lehetünk, ha hittel és elszántsággal, összefogva megvívjuk harcunkat, hagyományainkért, értékeinkért, együvé tartozásunkért. S ha fordul a világ, üzenete segíthet, hogy egy másik üzenet valóra váljon: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni".
 

Mártonfi Benke Márta

Lépjen velünk kapcsolatba!

Küldje el kéziratát! Minél több kapcsolatot szeretnénk, és kölcsönös együttműködés kialakítását tervezzük mindenkivel, akivel lehet és érdemes...

    Adatait harmadik félnek nem adjuk ki és az adatvédelmi elveink szerint tároljuk.
    2022 - Magyar Újságírók Közössége, Minden jog fenntartva | Tárhelyszolgáltató: Euro Bioinvest Kft.
    linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram