Logó
 / / VARRÓ ŐRNAGY MONOLÓGJA

Sz. Kárpáthy Kata

VARRÓ ŐRNAGY MONOLÓGJA

Rovat: | Feltöltve: 2022. március 15.

Tót Lajos hazudott rólam a külvilágnak. Mariskának, Ágikának, mindenkinek. Aki ismert engem arrafelé, mind abban a tudatban halt meg, hogy engem az a Lajos, aki egy légynek se tudott ártani, meggyilkolt hidegvérrel. De a valóságban nem ez történt.

Emlékszem, azon a bizonyos napon elém állt, és dühöngött. A szemembe mondta mindazt, amit gondolt rólam és a dobozolási mániámról. Láttam rajta, hogy nem engem gyűlöl, hanem a háborút, ami elvette a fiát. Nekem ugyan nincs gyerekem, de abban a percben mintha átéreztem volna a fájdalmát. Tót úr nem volt kedves velem – amit, azért valljuk be, meg lehet érteni –, és kiadta az utamat. „Nézze, megérdemelné, hogy a margóvágóval négyfelé vágjam, de nekem nem kenyerem az erőszak. Úgyhogy fogja a gépet, és menjen Isten hírével” – mondta.

Azért, meg kell hagyni, úriemberként viselkedett, kikísért szépen, de azt megmondta, hogy azt fogja hazudni, hogy végzett velem, mert a felesége hátha így már tisztelni fogja. Rábólintottam. Őszintén szólva, attól féltem, hogy ha nemet mondok, tényleg négyfelé hasít. Kezet fogtunk, mint férfi a férfival, az útra adott egy fél kenyeret és egy üveg pálinkát, és elindultam.

A földeken menekültem. Egyik énem azért mardosott, hogy miért bújdosom, ha fokozatom van, katonaember vagyok, köztiszteletben állok, a hazát, legalábbis az államot szolgálom, az emberek előre köszönnek nekem. A másik énem viszont egyetlen szóval válaszolt: szégyen. Mert Tóték nem Varró urat tisztelték és szerették, hanem az őrnagytól rettegtek. Csupán a feljebbvalótól tartottak, akinek a kezében volt Gyula élete. Milyen kegyetlenség, hogy végül mégsem rajtam múlott a Tót fiú sorsa. Nem mertem az emberek szeme elé kerülni.

Mondhatnám, hogy ez a Gyuri atyus hibája, hiszen ő nem kézbesítette a halálhírt, de nem ő volt, aki megölte a fiút, hanem a háború. A háborúnak pedig mi voltunk az okozói. Mi, akik dönthettünk emberek élete és halála felett, a legtöbbször nem az élet mellett döntöttünk, hanem a dicsőséget hajhásztuk. Csak a kitüntetéseket számoltuk, a gyászoló anyák könnyeit nem. A pompás katonai temetésekkel nyugtattuk a lelkünket. Hősi halált halt a gyermek – mondtuk, de nagyon jól tudtuk, hogy ez nem vigasz, csak egy újabb tőrdöfés az anyák szívébe.

Visszamehettem volna parancsokat osztani. Bezsebelhettem volna még két-három keresztet. De a lelkiismeretem nem engedett többé. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább dobozolok életem végéig, minthogy visszamenjek a háborúba. Mert az öldökléstől még mindig értelmesebb az üres dobozok gyártása.

Lépjen velünk kapcsolatba!

Küldje el kéziratát! Minél több kapcsolatot szeretnénk, és kölcsönös együttműködés kialakítását tervezzük mindenkivel, akivel lehet és érdemes...

    Adatait harmadik félnek nem adjuk ki és az adatvédelmi elveink szerint tároljuk.
    2022 - Magyar Újságírók Közössége, Minden jog fenntartva | Tárhelyszolgáltató: Euro Bioinvest Kft.
    linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram